II. Melléklet.

-Már két év eltelt a térdem óta. Fél évig jártam a hülye gyógytornára és műtétekre, de egyik sem segített. Többet nem állhatok a pályára, hát nem érted?- kiáltotta és könnyek gördültek végig az arcán.- Többé nem játszhatok. Egy megerőltetett futás és eltörhet a térdem. Egyedül nézhetem Nézhetem ahogy mások rúgják a labdát helyettem. Nem tehetek semmit és most még ez a munka is itt a nyakamon. Azt akarják, hogy miután veterán legenda lettem nézzem ahogy mások csinálhatják amiről álmodozok. Rettegek, hogy a közvetítés közepén elsírom magam.- kiáltotta el magát újra és elhallgatott. Az arcát a kezébe temette és a haja az arca elé hullott.- Két év. 730 nap és még mindig képes vagyok így összetörni.

-Nyugodj meg!- nyugtatta a férfi és szorosan megölelte. A lány könnyei pedig a vállára csöppentek.- Szerintem vállald el az állást! Hiszen, akkor a szeretett focid közelében lehetsz lélekben. Különben is, marha sok pénzt kereshetsz a kommentátori állással.