XIII. Melléklet

-Azért sajnálom, hogy ki kellett rúgni.

-Egy kicsit én is. Nem tehettem mást. A csapat a legrosszabbak között végzett, az ő irányítása alatt.

-Ez is igaz.

-Ennél nagyobb probléma, hogy kit vegyek fel a helyére.

-Az az igazság, ötletem sincs.

-Én sem bővelkedem.

-Megpróbálhatna a csapat, most egy női edzőt.

-Hát, nem tudom. Azok nem jönnek mostanában jó áron.

-Némelyik, akár 10 milliót is kér.

-Ez az.

-És, ha nem olyan híres emberről van szó?

-Hogy érti?

-Úgy, hogy még nem volt edző, de nagyon is ért hozzá.

-Hmm... Nem is rossz ötlet.

-Az ilyenek, még annyira nem is drágák.

-De ki felel meg ennek?

-Talány, az a holland kommentátor, aki Guillermo Ochoa-val szűrte össze a levet?

-Csodás. Guillermo Ochoa. Az évszázadunk legjobb kapusa. Ha egy ilyen szintű kapusunk lenne, megnyerhetnénk az angol bajnokságot, Nem kérdés.

-Kérem, ne kalandozzon el! Még, mindig a női csapatunkról van szó.

-Elnézést, csak csábító gondolat.

-Az biztos.

-Hol is tartottunk?

-Viktoria Nathia. Mit szól hozzá?

-Hol írjam alá?- nevetett fel, egy vérmes kacajjal. A kövér teste, és hájas hasa, bele remegett.

-Ez jó volt.

-Köszönöm.

-Akkor, feltehetem neki az ajánlatot?

-Természetesen. Rohanjon.- harsan a vihogás újra- Remélem elvállalja.

-Még egy kis hírnév is a zsebünkben lesz, ha igen.

-Reméljük.

-Milyen fizetést ajánljak neki?

-Egyenlőre, csak 4 milliót, de ha alkudozni akar, az ár felmehet 8 millióig. Többet nem költünk.

-Értettem.

-Legyen nyájas, ahogy szokott.

-Mint, mindig.

-Viszlát, uram!

-Viszlát!- köszönt el, majd hátra fordult. Az üvegépületből, a kilátás, az egész városra terjedt. A gyönyörű látván azonban, természetes volt.

-Guillermo Ochoa. Hmmm...