Memo - Második fejezet

Memo

Ochoa rettenetes fej hasogatásra ébredt amit egy hatalmas sikoltás okozott. Körbenézett és a saját szobájában feküdt az ágyán. Csakhogy Tori is ott feküdt mellette. Megfogta az egyik nagy párnát és a fejére húzta.

-Hogy kerültem ide?-sopánkodott a lány – Á, nem emlékszem semmire.- suttogta és hátradőlt. A férfi levette a hangtompítót a fejéről és a lányra nézett.

-Történt valami az éjjel?- kérdezte Ochoa nagyképűen.

-É-Én nem tudom, de most mennem kell.- mondta a lány és gyorsan felkelt és összeszedte a cuccait.

Már kint is volt az ajtóban amikor Ochoa gyorsan felült és utána kiabált:

-Még a nevedet sem tudom. Hogy hívnak?

-Te Tori-nak.- vigyorgott a lány és elfutott.

A sportoló vissza feküdt az ágyba és el kezdett nevetni.

Alig emlékszem a tegnap estére, kivéve az ő mosolyára. Az tisztán megmaradt, de vajon ki ez a lány? Semmire sem rémlik. Látom még valaha? Elég egyedi, részegen ennyit még soha sem röhögtem.

Lezuhanyozott, majd felöltözött. Ránézett a telefonjára, ami jelezte a reggeli időpontját. Mikor lefelé indult találkozott Javier-el, aki pont oda tartott.

-Memo, nagyon el vagy kenődve. Biztos jó volt az éjszakád azzal a csinos sportkommentátorral.-szólította meg kuncogva.

-Te tudod mi történt este?- kérdezte Ochoa tágra nyílt szemekkel.

-Ellógtatok a partiról ketten.-nevette el magát Javi.

-És tudod a nevét?

-Nem, csak azt, hogy híres focista volt, de most csak kommentátor és azt is, hogy Jones le fogja szedni a fejedet.

-Az lehet..-bambult el a kapus és Javi-ra nézett. Csak cserejátékos volt a válogatottban, viszont annál jobban beszélt. Ezért is kedvelte Ochoa annyira. Talán Hector-on kívül őt kedvelte a legjobban. Alacsony, vékony kis csatár volt fekete hajjal. A lányok nem őrültek meg érte annyira, mint a kapus miatt, de amikor a pályára lépett legyőzhetetlen volt.

-Szóval, nem emlékszel semmire?

-Egy árva percre sem.

-Mázlista! Mi megszenvedtük az egész estét. Borzasztó volt.- jelentette ki Javi határozottan. Ezt a kijelentését hatalmas nevetés követte.

Lementek a szálloda hosszú folyosóján, és bementek az étterembe, ahol Mr. Jones várta őket. Már mindenki evett, amikor Ochoa is megérkezett. A kapitány intett.

-Ó kedves Mr. Jones! Hogy van ma?-mosolygott kedvesen, bár elég átlátszóan.- Jól aludt?

-Ne játssza az agyát! Jól tudom, hogy éjjel elment a kötelező rendezvényről.-mondta fenyegetően Jones és felborzolta a szemöldökét- Ha még egyszer ilyen előfordul...- elhallgatott és elment.

Azt hiszem nincs mitől félnem. Úgyis csak játssza a királyt, de nem tehet semmit. Én vagyok a sztár focista, a hírem meg előz engem akárhová megyek.

Leült az asztalhoz, majd kinyújtózott. A többiek csak lesték, mint a szamarak, nem beszéltek csak bámultak.

-Srácok!- kezdett bele a lelkesítő szövegbe- Ma Kamerunnal játszunk, de nem szabad alábecsülni őket. A legjobb formátokban legyetek, és hajtsatok! Ez a nyolcaddöntő első meccse és most, hogy egyenes kiesés van nem veszíthetünk! Hajrá Mexikó!- kiabálta és bár elég gyenge beszéd volt, a többiek ujjongva tapsolták. A pincérek, meg minden ember odajött és ünnepeltek. Hátha utoljára tehetik.

Miután végeztek a reggelivel, a buszba ülve el is indulta a stadionig. Nem egy szokásos stadion volt. Az alakja téglalaphoz hasonlított, és modern volt. A 68 ezer férőhelyes épület kolosszus csábította oda a tömeget. Az ülőhelyek szinte teljesen megteltek.

A játékosok a szokásos bemelegítést követően megbeszélést tartottak, ahogy azt kell. A hagyományos igazítások után a kapitány oda lépett Ochoa-hoz.

-Rajtad a világ szeme. Most megmutathatod mit tudsz..mondta, majd válaszlehetőséget nem adva elviharzott.

Az első említésre méltó meccs. Itt az ideje beírnom magam a futball történelembe.

Ezután nekilátott a saját kötelező rituáléjához. Felhúzta a hajpántját, és bevett egy rágót. Mások felelősségtelenségnek tarthatják az utóbbit, de Memo szokás szerint, vállat vont az efféle kritikákra.

A csapat kivonult a kisgyerekekkel a jobbjukon, majd felálltak. A himnuszok után a két csapat farkas szemet nézett és elkezdődött a mérkőzés.

1. PERC: Megy a meccs! Zöld-fehérben Mexikó, sárgában Kamerun.

3. PERC: Aguilar akarta középre tenni a labdát, de az az oldalhálóban kötött ki. Szögletet reklamáltak a közép-amerikaiak, de kirúgással folytatódik a játék. A mexikói drukkerek egyébként jó kis hangulatot teremtette Natalban.

7. PERC: Egyelőre Mexikó diktálja a tempót, Kamerun csak kergeti a labdát. Most épp Layun tűzte kapura a labdát messziről, de Itandje magabiztosan ölelte magához a bogyót.

11. PERC: Gól, de nem adja meg a játékvezető, az asszisztens szerint dos Santos lesről bombázott a léc alá. Szerintünk tévedett a kolumbiai játékvezető, hogy nem adta meg a találatot, mert az aprótermetű támadó érzésünk szerint nem volt lesen. Újabb téma, amivel majd lehet foglalkozni.

16. PERC: Most a mexikói kapuban táncol a labda, de ez a gól is érvénytelen, lesen volt a kameruni támadó. Mondjuk most jogos az ítélet.

Ezt a helyzetet ítélte lesnek a játékvezető
Forrás: Twitter

18. PERC: Egy sarokrúgás után Mbia terelte a kapu irányéba fejjel a labdát, de méterekkel eltévesztette a célt.

21. PERC: Mekkora helyzet maradt ki! Assou-Ekotto verte meg a védőjét, majd centerezett, Eto'olövése után a laszti furcsán felpattant a földről, de a kapufa kisegítette Ochoát.

24. PERC: Feléledt Kamerun. Most a mexikói kapu előterében birkóztak a labdáért a csapatok, a végeMoudandjo lövése volt.

27. PERC: Óriási mexikói helyzet! Szabadrúgáshoz jutott a közép-amerikai együttes, a labda veszélyesen tekeredett középre, de Marquez és Moreno egymást zavarták, így oda lett a lehetőség. Pedig kameruni védő a közelben sem volt...
30. PERC: Hihetetlen! Újabb meg nem adott mexikói gól, ismét dos Santos volt eredményes és ezúttal is szabályosnak tűnt. Csak ismételni tudjuk magunkat: ez hihetetlen!

38. PERC: A második meg nem adott gól sem szegte Mexikó kedvét, igaz azóta igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani.
30. 
    

    30. A bizonyíték, hogy kameruni csúsztatott a labdába a második meg nem adott gól előtt
        Forrás: Twitter

    
    

    41. PERC: Peralta kapott veszélyesnek tűnő kiugratást, de nem érte el a labdát.

    44. PERC: Marquez tette be a kameruni tizenhatoson belülre a labdát, de a társak nem tudták megszelidíteni azt, így Kamerun indíthatott támadást, de azt megakasztották a védők.

    45+1. PERC: Peralta fejelt mellé a kapu torkából, de már les miatt szólt a síp.

    46. PERC: Megy a második félidő! Djeugoue-Nounkeu csere Kamerunnál.

    Vége az első félidőnek, Mexikót két szabályos góltól fosztották meg...

    48. PERC: Mexikó előtt adódik az első komoly lehetőség: Peralta lépett ki a védők között, szemtől szemben állt a kapussal, de Itandje hárítani tudott.

    52. PERC: Choupo-Moting vállalkozott lövésre, ám az egyik védő belelépett, a labda pedig Ochoaölében landolt.

    57. PERC: Mbia próbálkozott biciklicsellel, de Moreno megállította - szabálytalanul. Be is sárgult a védő.

    58. PERC: Huhh, ez közel volt! Assou-Ekotto végzett el szabadrúgást a tizenhatos előteréből. A labda megpattant a sorfalon, becsapva ezzel a kapust, de végül mellé ment. A sarokrúgásból semmi sem lett.

    61. PERC: Vezet Mexikó!!! Dos Santos közeli lövését még védte Itandje egy mexikói akció végén, de a kipattanót Peralta a kapuba pofozta, 1-0!!!

    66. PERC: Eto'ót kellett ápolni egy ütközés után, de folytatni tudja a játékot.

    68. PERC: Guardado le, Fabian be.

    71. PERC: Moudandjo lódult meg a szélen majd passzra szánta el magát, de gyakorlatilag az egyik labdaszedőt szöktette. Befuthatatlan átadás volt.

    74. PERC: Eddig kellett várni Chicharito szereplésére, a gólszerző, Peralta helyére érkezik.

    77. PERC: Nounkeu kis híján összehozott egy tizenegyest - az ellenfélnek. Fabiant rúgta fel a tizenhatos vonala mellett, kapott is egy sárgát.

    78. PERC: Dos Santos állt a labda mögé a szabadrúgásnál, lágyan középre ívelt, de a védelem a helyén volt.

    79. PERC: Webo jött be Song helyére.

    83. PERC: A meccs vége felé közeledve nehéz elképzelni, hogy Kamerun kiegyenlítsen. Talán, haEto'o tud villanni.

    87. PERC: Na, lesz még fordulat: Szép kameruni akció végén Moudandjo próbálta beadni középre a labdát, de az egyik mexikói védő még idejében tisztázott. Mindenesetre az afrikai együttes hajrázni kezdett, bár lehet, hogy már későn.

    90. PERC: Négy perc van még vissza a meccsből, ennyit hosszabbít ugyanis a kolumbiai spori.

    90+1. PERC: Kameruni gólhelyzet! Assou-Ekotto ívelte középre a labdát, Moudandjo pedig kapura tudott fejelni, de Ochoa a helyén volt és hárított.

    90+2. PERC: Herrera-Salcido csere.

    90+3. PERC: Hernandez dönthette volna el a meccset, de ígéretes helyzetből a kapu fölé helyezett.

    90+4. PERC: Vége, Mexikó 1-0-ra nyer
31. t!

A mérkőzés végén a csapat összeugrott és boldogan ünnepeltek. Azonban a gondolatai valami elterelte. Egy ismerős lány jött vele szembe, amikor már a folyosón sétáltak. Kezdtek eszébe jutni az elfeledett emlékek. A lány. A hosszú hullámos tejföl szőke haj, a fekete szemek, a karcsú vékonyka alak, a szűk derék, az alacsony test, rémisztően kicsi orr és a rózsaszín kerek száj.

A reggeli lány nem csak reggeli volt. Azt hiszem velem volt éjszaka és....az ő mosolyát nem tudtam elfelejteni. Ki ez a lány?

Tori egyenesen felé közeledett az alacsony kövér férfivel, Jones-al az oldalán.

Szebb mint amire emlékeztem.

-Memo, örömömre szolgál bemutatni Miss Nathia Viktoria-t a holland sportkommentátort, régi veterán női focistát. Már biztosan hallottál róla és a sajnálatos térd sérüléséről. Ő lesz aki a meccseinket közvetíti.- mondta hivatalosan a kapitány, aki nyilván nem láthatta a tegnapi szökési jelenet női résztvevőjét.

-Nagyon örvendek Mr. Ochoa!-nyújtotta a kezét kézfogásra, azonban a sportoló csókkal üdvözölte, mire a lány elvörösödött.

-Úgy szintén Miss Nathia!

-Elnézésüket kérem, de magukra kell hagynom önöket,- folytatta Jones és elviharzott.

-Szóval Memo!- nevetett fel a hölgy- Miért pont ez a beceneved?

-Igazság szerint, régebben mindenki úgy emlegetett, hogy valami „memo”, mert annyit jegyeztek meg a Guillermo-ból. - nézett le búsan a kapus. A kommentátor azonban nagyot nevetett ezen.- De most már én is tudom a feledésbe merülő nevedet. Tori. Vagy inkább VikTORIa. -folytatta és ezen a lány még nagyobbakat kuncogott.

-Ma nagyon jó játszottatok.

-Nyertünk is.

-A tegnap este...-hozta fel a kínos témát a lány- nem emlékszel pontosan mit csináltunk?

-Őszintén fogalmam sincs.- válaszolt Ochoa, és a kezét a folyosó falának támasztotta.

-Mert lehet, hogy szabályokat szegtünk a szökésen kívül.

-Lehet, de én vagyok az utolsó akit ez érdekel. Sőt, én vagyok itt a leghíresebb .Engem nem rúghatnak ki ilyen dolgok miatt. Tehát bármit megtehetek.- jelentette ki magabiztosan a férfi.- És ezt be is bizonyítom!-folytatta, majd megfogta Viktoria kezét és gyorsan magával rántotta. A lány nem tudott ellenkezni.

Most meg mit csináljak, végig rángassam az öltözőn?

Az útjuk egyenesen a többi focista mellet vezetett, akik érdekesen néztek és sorban megcsapták a focista combjait.

-Memo! Memo! Memo!- ordította mindenki és nevetve megtapsolták az át futó párt. Szegény áldozat meg csak vörösödött és nem mert a törölközőben álló sportolókra nézni, csak rohant a keze után és egyre csak harapta a száját.

Mikor annyira messze értek a raktárba, ahol nem hallották a füttyögéseket Viktoria lihegve meg szólalt:

-Amit most csinálunk az....

Nem tudta végig mondani, ugyanis Ochoa magához rántotta. A hasuk teljesen egymáshoz simult és az orruk majdnem teljesen összeért.

Mit mondjak? Mit tegyek? Csókoljam meg, vagy micsoda?

A férfi a kezét lassan a hátára csúsztatta, és erősen magához szorította. Az álla alá pont befért a lány feje. Ekkorra Viktoria pont összeszedte a gondolatait és ki tudott nyögni pár szót a száján.

-Ez az egész csak azért van, hogy jobb legyél a bajnokságon, ugye?

A sötétben nem lehetett látni, de a férfi megrezzent. A jobb kezét a lány nyakára rakta.

-Még nem tudom.

A tenyerét végigcsúsztatta az állán és a fejét magához húzta, amiért a Viktorianak lábujjhegyre kellet helyezkednie. A két arc centikre lehetett csak egymástól amikor mindketten vettek egy-egy érzéki levegőt és az ajkaikat összeérintették.

Megcsókolt. Vagy megcsókoltam, nem tudom. Most mi fog történni?

A sötétben semmit sem látok, mégis tudom, hogy érzi hogy elfáradtam. Rohadtul elfáradtam. Mellesleg azt sem tudom most mi legyen? Megszegtem az egyik legfontosabb szabályt. Nem is tudom miért csináltam, kivéve ha ránézek. Mikor megpillantom mindent megtudnék magyarázni. Az egész olyan gyorsan történik és mégis, ha újra csinálhatnám, pont így tennék. Nem érdekel a kapitány. Csinálhat felőlem amit akar, ha kirúg akkor Mexico kikap és vesztettünk. Eleve ez az egész, hogy nem szeretkezhetünk kész baromság. Pont hogy jót tesz, ha majd én leszek a kapitány én tuti megengedem. Sőt, kötelezővé teszem.

-Hallod ezt?- kérdezte a lány aggodalmasan.

-Igen. Gyorsan bújjunk el valahová!

A labdaraktárhoz hangos léptekkel közeledtek. A lány gyorsan az egyik pad alá rejtőzött és magával húzta Ochoa-t is. Az ajtó kinyílt és valaki belépett, felkapcsolta a villanyt, aminek a fénye perzselte a sötéthez szokott szemeket.

-Ez meg mi a fene? Biztos valaki megint össze kavarta a labdákat és kupit csinált.-jegyezte meg morcosan, majd kiment.

Amikor a villany le és az ajtó becsukódott mindketten hangost nevetésben törtek ki. Fekve csak nehezen lehet nevetni ezért Viktoria majdnem megfulladt.

Miután kimásztak az ülőhely alól felálltak és felkapcsolták a fényeket.

A férfi egyenesen a lány szemébe nézett. Aki nem tudta mire vélni.

Mit vár, mit csináljak? Csókoljam meg? Nem az túl rámenős. Megvan, megfogom a kezét!

A tenyereiket összekulcsolta, és a lány nem nagyon értette ezért leellenőrizte mi is történik. Az ötletet egy csodaszép mosollyal díjazta, amit Ochoa a szívére vett és nem bírt ellenállni, ezért gyorsan megcsókolta és szó nélkül megindult kifelé.

A futás visszafelé ismét kifelé vezetett ahol is a látványukat ujjongás és tapsvihar fogadta. Azonban az ajtóban megállt és búcsúcsókot nyomott Viktoria szájára.

-Mikor?-kérdezte a lány.

-Este.

-Hol?

-Meglepetés.

Erre a válasz egy hatalmas mosoly volt, amit valószínűleg még jó ideig nem lehetett letörölni a lány arcáról, de nem hagyta meg azt utolsó puszi lehetőségét hanem nevetve rácsukta a férfire az ajtót, akit majdnem szájba talált vele.

Hogy a francba lehet valaki ilyen gyönyörű? A mosolyával ember életeket menthetne.

-Memo! Memo! Memoooooo!-harsant fel az ordibálás az öltözőből.

A focista a közönsége felé fordult és felemelte a kezeit.

-Áhhhááá!-kiabált a levegőbe és pacsit osztott a csapat többi tagjának.

-Milyen volt?-kérdezte valaki a tömegből.

-Eszeveszettül jó. Mintha újra hazamentem volna és a nagyságos asszony csilijét ettem volna.

Mindenki elröhögte magát ezen, pedig teljesen igaz volt. Amikor nem voltak otthon hanem elmentek, a csili kezdett nekik a legjobban hiányozni. Mert máshol sehol sem lehet olyan király kaját enni mint otthon.

-És miért pont vele? Hiszen te bárkit megkaphatsz.

-Ránéztetek már?... Csoda szép és rettenetesen szerencsétlen. Aztán amikor megbotlik egy sima márvány padlón egyre csak vörösödik, ami színt ad az arcának és olyankor irtó cuki. Na meg persze igazi bombázó teste van.

-Az utolsó mondatodig azt hittem, hogy a mi Memo-nk szerelmes, de elő tört belőled az igazi Ochoa.- kiabálta be röhögve Javier.

Ezután mindenki majd megfulladt. A Casanova pedig nyomott egy barackot a nagyszájú fejére és meg ölelte.

-De siess zuhanyozni Memo, mert a kapitány kiabálni fog.-mondta Javi.

-Igaz.

Huh, még ő is aztán kell a nyakamra. Persze ha innen bárki elmondja neki az egészet... Nem is értem miért aggódok emiatt, hiszen nem tanácsolhatják el a kiválasztottat. A csoda kapust.

Miután gyorsan felöltözött és összepakolta a cuccait, kirohant. A busz előtt viszont a kapitány várta magasra húzott szemöldökökkel.

-Mr. Guillermo, maga az utolsó. Mégis mi tartott ennyi ideig?

Ajj, ez is aztán a hülye angol magázás és akcentus.

-Minden esetre, a mai teljesítményével maximálisan meg vagyok elégedve. Nagyon jól játszott a csoda kapusunk.-mondta ironikusan. A szarkazmus érthető volt a hangneméből.

-Kapitány- kezdett bele mosolyogva – igazán sokat jelent a maga nagyra becsülése. A mai meccs tényleg maximális volt, azonban ha nem bánja nem váratom tovább a csapat többi tagját. És hivatalosan is baszódj meg az angol származásoddal együtt!- folytatta magában.

-Még egy percre kérem!- emelte fel a hangját mérgesen Mr. Jones.

-Igen?- fordult vissza Ochoa gúnyos mosollyal.

-Tudom, hogy csinál valami tiltott dolgot, - A fenébe, tudja...- Ami ellent mond a csapat szabályainak, - Tényleg tudja, most mi lesz?- de..... ez esetben igaz még nem tudom mit, nem teszek ellene semmit, ha a teljesítménye továbbra is javul. Most pedig menjen!

A kapitány vállat vont lenézően és elment, a sportoló pedig sokkot kapva lassan felszállt a buszba és egyedül leült. Bambulva gondolkodott:

Mifene?! Mi is történt most? Tulajdonképpen vagy megfenyegetett, vagy engedélyt adott. Mostantól azt csinálok amit akarok. Bármit amihez csak kedvem szottyan. Akármit ha úgy van kedvem. Szórakozhatok. Szórakozhatok Viktoria-val.

-Áááá, igeen!- ordította el magát vidáman.

-Huuuuh!- viszonozta mindenki a buszban az ujjongást.

-Memo, minek örülsz ennyire?- kérdezte Hector amikor mindenki elhallgatott.

-Srácok, nyertünk! És továbbra is mindent meg fogunk nyerni! Mi vagyunk a legjobbak.- kiabálta és újra ujjongás harsant. Utána leült a helyére és elkezdett fulladásig nevetni.

Leo rácsapott a vállára és leült mellé. Ő felelt a szervezésért és mindenről tudott, mindenhol ott volt. Néha csak úgy hívták könyvespolc, mert annyi mindent elolvasott és az a sok szöveg megmaradt benne. A programokat percre pontosan meglehetett tőle kérdezni és válaszolt.

-Szép meccs volt, jól védtél.

-Köszönöm. Figyelj, a szállodánkba az ott lakó riporterek kb. mikorra érnek oda?

-Hát, utánunk egy-két órával.

-És... -súgta Ochoa halkan Könyvespolc fülébe- meg tudod nekem szerezni a szobaszámát Viktoria Nathia-nak?

Leo arcára mosoly ült ki és vissza súgta:

-Persze, de csak a te kedvedért.

Ugyanis a szervező jól tudta, hogy a lány ugyanaz, mint akit Memo végig rántott az öltözőn és akivel elszökött a partiról. Elővette a telefonját és már mondta is:

-4. emelet 325-ös szoba.

-Köszönöm, imádlak!

Nincs mit Memo, de mond csak, ki ez a lány?- kérdezte Leo mintha nem tudná pontosan.