Tori - Huszonharmadik fejezet

Tori

Az ágy mellett gubbasztva, nem sok mindent csinálhatott. Az ágy szélére feküdt, és dölyfösen aludt Özil mellett.

A nagy kórterem, egy személyre tervezett, elsőosztályú volt. A falak fehérre, a bútorok, világos barnára voltak festve. Az egész helyiséget növények borítottak, amik kellemes virág illatot terjesztettek. Az éber percekben, Viktoria az ablakhoz lépett, ahonnan a kilátás, elbűvölte. A tenger, a homokos part, gyönyörűen csillogott a kora nappali fényben.

Tori kisétált a folyosóra halkan, és elővette a telefonját.

Még mindig ki van kapcsolva. Elfelejtettem beindítani, mikor leszálltunk.

A felvillanó kijelző, kb. 10 nem fogadott hívást jelzett. A lány böngészni kezdte őket, de egy pillanata alatt a készülék megrezzent.

-Haló?!- szólt bele Tori.

-Szia nővérkém!

-Ded.

-Hogy van Özil?

-Mi? Honnan tudod?

-Gyakorlatilag, az egész világ erről beszél.

-Ó.

-De ez annyira nem is fontos. Mexikó nyerte e vb-t.

-MI? De hát a bronzmeccsen játszottak.

-Nem is hallottad?

-Mit?

-Hollandiát kizárták doppingszerhasználat miatt. Mexikó a döntőben 1-0-ra verte a németeket.

-De, hisz ez csodás! -ugrott fel örömében, majd a betegek pisszegésére hallgatva, odébb állt.

-A drágád, még az aranykesztyűt is hazavihette. Teljesen megérdemelte. 0 gólt kapni a vb-n. Ez minden kapus álma.

-Kis mázlista.

-Úgyhogy, még dolgoznom sem kellett.

-Hazamentél?

-Nem, csak délben indulok Amszterdamba.

-Hamarosan én is megyek.

-Rendben. Szia!

-Szia!

Viktoria visszarakta a telefont a zsebébe, és indult volna, de az megint csörögni kezdett. A kijelzőn, egy magán szám villogott.

-Igen? Itt Viktoria Nathia.

-Jó reggelt! Itt James McDerbik. Én vagyok, az angol Arsenal, női szakosztályának elnöke. Már biztos hallott rólam.

-Igen, uram.

-Szeretném felkérni, a női NBI-es csapatunk edzőjének.

-Hogy micsoda?

-A klubunk vezetősége örülne, ha egy ilyen hölgy edzené a csapatot.

-E-elnézést. Öhm.. tudja, nagyon meglep az ajánlat.

-Nagy örömet okozna, ha elvállalná.

-Öhm... Persze, hogy elvállalom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen jó állást kaphatok.

-Akkor, kellemesen csalódott. Kérem a közeljövőben utazzon Angliába, hogy megbeszéljük a részleteket.

-Rendben.

-Viszont hallásra!

-Viszont hallásra!- köszönt el, és letette a telefont.

Ez meg mi a fene? Az előbb tényleg, James McDerbik-el beszéltem. Komolyan felajánlotta az álom állásomat? Ez hihetetlen. Csak az a baj, hogy még a foci, nem megy annyira, de már nem bőgöm el magam, ha korombeli nők játszanak. Lehet, igaza van Bartel-nek, és el kell mennem. Különben is, Memo szerint, boldognak kell lennem. Ez a munka, egyszerre jó időtöltés, és még Özil-el is lehetek. Elvállalom! Igen! Tökös leszek, bevállalós, magabiztos, mint régen!

Besétált a kórterembe, ahol Özil lábadozott.

A rajongókat, újságírókat, még az emeletre sem engedték fel. A csapatból sem érkezett, még senki meglátogatni. Egyedül Tori ült mellette éjjel-nappal.

Besétált a a szobába. Özil, éppen felült, a lányra tekintve.

-Özil!- rohant oda Viktoria.

-Minden oké! Nyugi!- csitította a beteg.

-A Doki szerint, csak spontán szívritmuszavarod volt, semmi komoly.- harsogta, a focistát ölelve.

-Gondoltam, mert semmim sem fáj.

-Jól érzed magad?

-Tökéletesen. Nyertünk?

-Nem... Mexikó nyert.

-MI?

-Hollandia drogfogyasztás miatt, kizárást kapott.

-Oh. Ennyire hiányoztam a fiúknak?

-Élni sem tudnak nélküled.- vigyorgott Tori.

-Még szép... mint te.

-Ajj...-pirult el a lány- egyébként, állást kaptam Angliában.

-Mi? -Ugrott fel lelkesen Özil.

-Az Arsenal NBI-es csapata akar, az edzőjének.

-De, hisz ez csodálatos. Ennél jobb nem is történhetett volna!

-Nyugi! Először, csak legyél jobban.

-Nekem kutya bajom... Végre... Együtt lehetünk.-suttogta, majd megfogta a lány kezét.

-Küzdöttem. Ezernél is több nő, de egyik sem tudta enyhíteni, az irántad érzett vágyakat. Még mindig annyira szeretlek, mint akkor. Semmi sem változott. Most végre a kezünkben a lehetőség, hogy együtt legyünk.- mondta Özil, szenvedélytől égő szemekkel. Viktoria kezét megszorította, majd magához húzta, hogy szájukat már csak centik választották el.

Megcsókolt. Ez így helyes? Vagy nem? Én már semmit sem tudok.