A
csúszós, és idegen anyagtól, Özil-t kirázta a hideg. Az ilyen
orvosi ágyaktól, mindenki megijed. Lassan felült, és már
öltözött volna. A csapatnak, minden hónapban rutin ellenőrzésük
van. Egészségügyileg megvizsgálják őket.
-Még
ne öltözzön! Mondjuk, úgy is szereti mutogatni a felsőtestét.
-Hah.-
fintorgott.
-Inkább
feküdjön vissza. A vizsgálatok szerint, baj van a szívével.
Syncopéval
járó szívbetegségek esetén a bevezető tünetek hiányoznak,
gyakran fekvő testhelyzetben jön létre, rövid ideig tart. A szív
eredetű ájulásra különösen jellemző az, hogy fizikai terhelés
hatására jön létre. A maga esetében, én ritmuszavarra
tippelnék.
-Mi?
Nekem semmi bajom.- védekezett a focista.
-Az
észlelhető tünetek nem mindig utalnak súlyos rendellenességre.
Akik érzik, megélik szívritmuszavarukat, bizonyos esetekben a
betegség enyhe formájában szenvedhetnek, míg mások, akiknél
életet veszélyeztető arrhythmia áll fenn, egyáltalán nem
észlelik a tüneteket. Többszöri előfordulása, utalhat súlyosabb
betegségre is. Azt ajánlom, váltson szív barátabb életmódra.
-Élsportoló
vagyok. A fizikai terhelés, az amiből élek. Nem hagyhatom abba.
-Az
egészsége miatt, szüneteltetnie kellene.
-Doki!
Ez nem így megy. Nem mehetek, egyikről, a másikra szabadságra.
-Amennyiben,
nem mutatkozik meg súlyos következés, nem tilthatom el, de óva
intem.
Özil
lenézett a földre.
-Na!
Mehet! Hívja be a következőt!- parancsolta a Doktor.
A
német, kilépett a teremből, és a vele szembe jövő, Khedira-ra
pillantott, aki rögtön kérdőre vonta:
-Minden
oké, veled?
-Ja,
persze-persze.
-Okés!-csapta
vállon, majd belépett a kórterembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése