-Hogy
érzi magát?- kérdezte Dr. Hamilton szokásosan. Minden betegéhez
ez volt az első mondata.
-Jobban.-felelte
Viktoria.
-Az,
jó.
-Mostanában,
kezdem újra nézni a tévében a meccseket. Igaz, egyszer-egyszer
még mindig sírok, de már be tudom kapcsolni.
-Akkor
haladunk. És mondja el, mit érez?-hajolt közelebb a pszichiáter.
-Maga
szerint mit érzek? Már ezerszer elmondtam. Utálok mindent és
mindenkit. Én voltam Hollandia legjobb focistája, és most minden
oda van. Még haza menni sem tudok, ezért jöttem el Angliába.
-És
mi a helyzet maga, és Özil közt?
-Azt
hiszem, szeretem. Az egyetlen ember, a fivéremen kívül, akit nem
utálok.
-És
az apja?-kérdezte Dr. Hamilton rettegve, mert amikor előzőleg ezt
a témát firtatta, páciense ordítozásban, és kiabálásban tört
ki.
-Hogy
merészeli?
-Jó,
jó. Nem kell az apjáról beszélnie.-sütötte le a szemét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése