XVI. Melléklet

-Ajj, ember! Hozd már!-üvöltötte be, Hector.

-Jól van, sietek.- ordított vissza Memo.

-Ha nem csipkeded magad, itt hagylak.

-Már megvagyok!- kiáltotta válaszul, és kirohant a házból, kezében a focilabdával. Azzal a labdával, amivel minden nap játszottak, mert az egész város legjobbja volt. Nem volt márkás, hanem rendelésre készült, a fővárosi szabónál. A kézzel vart bőr, labda barnás volt, és apró rombuszok voltak rajta feketén, igaz a fedése, már jócskán lekopott. Memo, még akkor kapta, amikor tüdőgyulladást kapott, és majdnem meghalt. Azóta, Esther, az édesanyja, jobban vigyázott rá. Sokkal jobban. Bár, Guillermo, már 7 évvel idősebb, az a szörnyű emléket sosem fogja elfeledni. Nem is tudná, egy szülő sem.

-Na, végre!

-Indulás!- bólintott, és a biciklire felülve, a labdát a pólója alá tűrte.

-Mi tartott ennyi ideig?

-Nyugi már, csak anya megint elrakta a szekrénybe.

-Tényleg, Esther néni, nem hoz nekünk megint sütit?

-Nem tudom. Jó lenne.

-Ó, de még mennyire! Az ő csokis sütije a legjobb a világon.

-Ne is mond. Augistin, mindig felzabálja az összeset.

-Én nagyon bírom a bátyádat.

-Én nem annyira, és te sem, ha tudnád, milyen hülye. A múltkor, majdnem kilökött, az ablakon.

H. H. hangosan elkezdett röhögni, ahogy elképzelte, Ochoa-t és Augustin-t az ablak előtt viaskodni.

-Én örülök, hogy vissza jött Amerikából, a nyárra.

-Én is. Utálom, de a bátyám, na és a te gyönyörű nővérkéd?

-Na, hagyjál békén vele. Nagyon fárasztó, napi hat embernek elmondanom, hogy nem hozom össze vele. Amúgy is, még mindig a bátyádat szereti.

-Ne is mond. Engem is Nora-val fáraszt.

-Szerintem, azok ketten, még egymás mellett kötnek ki.

-Lehet.- válaszolta, Memo.

A távolból, már röhögéseket, és kiabálásokat lehetett hallani, amikor a fiúk, a sarokra értek. Bekanyarodtak, egy üres utcába, ahol egy rozzant focipálya állt. A kapuk ferdék voltak, a föld pedig görbe. A pálya szélén, nyolc fiú ült, az árnyékban, várva a labdára, és az utolsó két játékosra.

-Hé!

-Na végre!

-Már azt hittok, el se jöttök.

-Mit csináltatok eddig?

-Tempó, kezdjük el, játszani akarok.

-Én is!

-Bocs srácok, de egyesek- nézett Hector, Memo- ra -elég lassan találják meg, a labdájukat.

-Hé!

-Válasszunk csapatokat.

-Oké!

-Velem lesz Guillermo, és a többi mindegy.

-Ne álmodozz, én leszek Guillermo-val!

-A-a!

-Befejezni, a két kapus választ, és kész!