Az
ember nem is tudja milyen amikor olyat lát, érez, hall, ami nem
létezik. Ott van előtte, mégsem hiheti el igazán. Azonban ez a jó
az álmodozásban. Azt látod magad előtt, amit szeretnél. Néha a
képzelgés fonalai össze gabalyodnak a valósággal és olyankor
fel ébredsz. Mintha dimenziókat járnál át éjjel és nappal.
Legszívesebben mindenki, csak aludna egész életében és amikor
ébren van azt tartaná hamisnak, igaznak pedig az álmot. Szép is
lenne, ha mindenki ott élhetne, ahol csak szeretne. Reggelire a
legkívánatosabb epret szedhetné le a frissen érő növényről a
kertben, vagy a nagy házban fekve, meg érintené a csengőt és
három szolgáló lány hozná be neki azt ezüst tányéron. Én nem
így ébrednék szívem szerint.
Mikor
a madarak csicseregnének az ablakban, ami kicsit ferde, ezért a
hideg és néha az eső is be-be csepeg rajta. Boldogan nyitom ki a
szemem és a nap szinte égeti, oly hevesen világít. Fel ülök az
ágyon, ami akkorát reccsen, hogy a vékony falakon a hang
tűzriasztó hanghoz hasonlóan át megy és az ajtóban fekvő
macskát felébreszti. Felkapja a fejét és egy másodperc után
sietve rohan az ágyhoz. Felugrik és az ölemben kéri ki magának a
reggeli simogatási adagját. Aztán amikor kielégedve lemászik az
ágyról a tálához, ahol nyávogva vonja magára ismét a
figyelmet. A kis tálkára fel van festve a szőrmók neve. Rory. A
kis kandúr nagyon is mozgalmas életet él. A szokásos reggelije
után a ferde ablakhoz rohan és máris az utcán császkál. Most is
így tesz.
Én
csendesen mosolygok egyet, de nem nevetek. Nem tehetem, hiszen a
nevetés könnyen átszűrődik a repedezett falakon és ha ez
megtörténik a szomszéd csörtetve rohan át, hogy megint
felébresztettem. Majd a cica megítélése után ránézek az ágyra
és átgondolom, miért is nem cseréltem még le. Eszembe jut
mennyire is szeretem ezt a recsegő kis ágyacskát. Már lassan
félbe törik és semmi értéke nincs, mégis olyan finom illata
van, még így kb. 10 évesen is. Legszívesebben ráugranék és
megölelném, csak akkor felébreszteném nemcsak a szomszédot,
hanem az egész házat.
A
panel enyhén ferde szögben áll, ezért mindig félek a lépcsőn
felmászni. 5 emeleten át kell lépcsőznöm, mire az én kis
zugomhoz érek. Az ajtó ugyan olyan, mint a többi, de belül nagyon
is különbözik a többi lakástól. Miután belépek,
újabbnál-újabb dolgokat láthatok meg. A legdrágább polcok,
székek és szőnyegek. Plazma tévé, laptop, táblagép, telefon,
minden amiről a 13 éves önmagam álmodozhatott. Talán az összes
hely közül ahol lakni szoktam ezt szeretem a legjobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése