Memo
Az
elméleti a legrosszabb, mind közül. Szét untam az agyam. Persze,
értem én, hogy mennyire fontos meccs lesz, a holnapi. Mégis, ha
megnyerjük, akkor a következő, még fontosabb lesz. Tori-nak igaza
volt, pihennem kéne.
Épp,
a folyosón sétált, úton, a szobájuk felé, amikor Özil jött
vele szembe.
Ez
hihetetlen. Megint nincs rajta póló, és valószínűleg a mi
szobánkból jön. Á, egyre jobban gyűlölöm, ezt az embert.
-Ochoa!-
köszönt gúnyosan a német.
-Özil!
-Siess!
Viktoria-nak még vizes a ruhája.
-Én,
ha akarom, le is vehetem róla.
-Miért?
Én talán nem? - mosolygott a csatár. Minden vágya volt, hogy
féltékenységet ébresszen a mexikóiban. Ez a terve sikerült is,
ugyanis Memo közelebb lépett, és fenyegetően így szólt:
-Figyelmeztetlek!
Az, hogy régen volt köztetek valami, ma már semmit nem jelent.
Mellesleg tudom, hogy nem történt köztetek semmi. Bízok
Viktoria-ban. Kettőn közül, őszintén, kit választana?
-Azt,
aki ismeri.
Ochoa,
hátrébb lépett a meglepődöttségtől?
-Hogy
érted?
-Tudod,
mi a kedvenc virága?
-Nem,
de...
-És
a kedvenc színe?
-Nem.
-A
kedvenc filmje?
-Nem.
-Kedvenc
állata?
-Nem.
-Hát,
ideje lenne megtudnod. Ameddig, nem ismered, ne várd, hogy
szeressen. Te csak egy játékként tekintesz rá, ameddig itt
vagy... Biztosíthatlak, engem még mindig szeret. És
téged?-kérdezte Özil, majd sarkon fordult, és elment.
Még
sosem mondtuk ki, szemtől-szemben, de az nem azt jelenti. A
szerelem, nem azon múlik, hogy tudom-e mi a kedvenc virága. Vagy
igen? Á...
A
fejét fogva besétált a szobába. A lány az ágyon feküdt, és
boldogan ült fel, Memo-t köszönteni.
-Szia!
-Szia!
Mi a kedvenc filmed?
-Ó?
Hát.. a Sex és halál kezdőknek .
-Megnézzük?
-Persze,
de miért?
-Csak
kíváncsi vagyok.
-Oké.
A
lány elindította filmet. Együtt ültek, és nézték, bár a kapus
agya, nem pont a tévére koncentrált.
Akár
hányszor ránézek, olyan boldogság önt el, mintha leöntenének
egy vödör vízzel. Fura dolog ez, de ő vajon mit érez? Talán,
csak szórakozik velem, amíg vissza meg Özil-hez? Vagy, tényleg
szeret? Miért forog minden, a tetves érzelmek körül? Unom, hogy
folyton ezen kell gondolkoznom. Legközelebb inkább kibírom, azt a
hülye partit.
A
film végén, Tori, egyből elaludt. Ochoa, pedig lassan, csendben
kisétált a szobából, a liftig. Még valamit, el kellett intéznie.
Le ment a szálloda elé, ahol Nicole, a csodaszép amerikai festő
várta.
-Szia,
Memo!
-Szia!
-felelte búsan a férfi, mert a lány szokás szerint a nyakába
ugrott, és megpuszilta.
-Gyere
velem!-mondta a művész és magával rántotta, egy taxiig.
-Mi?
Hova?
-Készen
van a kép!- vigyorgott, és beült az autóba.
-Komolyan?
-Igen!
-De,
én nem biztos hogy szeretném látni...
-De-de!
Jól sikerült, majd meglátod.
-Biztos
vagyok benne, hogy gyönyörűen festesz, de engem nem lehet túl
szépen megörökíteni.
-Hé!
Jó lett!
-Na
jó!
A
jármű nem ment túl sokáig. Megállt egy furcsa panel szerű ház
mellett. Elég furcsa, lerobbant ház volt. Nicole, megragadta Memo
kezét és végig rántotta magával. Húzta magával, az egész
épületen. A lakásokba nyíló ajtók, nagyon, és zöldek voltak.
A fal pedig kávé színűre volt festve. Az építményen, volt
néhány repedés, de nem túl nagy.
A
lány végül meg állt, az egyik ajtó mögött. A 23-as számú
előtt. A zsebéből előkapta a kulcsot és benyitott.
A
lakóhely fehér falakkal, és kevés bútorral büszkélkedhetett.
Albérlet lehetett, mert még nagynak sem, volt mondható.
-Ott
van! Tetszik.- vigyorgott a lány, és egy portréra mutatott, ami
Ochoa-t ábrázolta.
-Váó!
Ügyes vagy.
A
lány, miután megvárta, hogy a kapus megnézze a képet, magához
húzta. A férfi szemébe nézett, és átkarolta.
Ez
a kép, csak ürügy volt, a felhívásomra. Jól tudom, hogy mit
akar, de nem tehetem. Mondjuk, Tori is lehet, hogy megtette. Á...
nem. Kizárt. Mondhatok igent, de nem lenne igaz. Na mindegy, Essünk
túl rajta.
Memo,
lesütötte a szemét, majd megcsókolta, majd kiment a lakásból.
-Várj!
Most hova mész?- futott a férfi után.
-Vissza
a szállodába.
-De...miért?
-Ne
haragudj, de majd legközelebb.
A
lány mosolyogva vissza ment, Ochoa pedig, vissza indult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése