Memo - Hatodik fejezet

Memo

-Nem megyünk fel a srácokhoz, bulizni egyet?

-De, felőlem mehetünk.

Kilépte az ajtón, és a lépcsőn keresztül, felmásztak a 6. emeletre. Az egyik szobából, valami hangos, furcsa zene szűrődött ki, oda léptek be. Az egész csapat, bent táncolt. Látszott, hogy az erkélyre kizárták Leo-t, aki épp telefonált valakivel. Nem túl sikeresen, az üvöltő zene miatt.

-Srácok! -kiabált a tömegbe Ochoa, amikor a zenét egy fokkal halkabbra vették-Bemutatom nektek Viktoria-t.

Mindenki végigmérte a lányt. Csorgott a nyáluk a látványtól. Irigységük, pedig az egekbe szökkent, ha csak a kapusra gondoltak.

-Hűha, te eszeveszett mázlista.-lépett oda Peralta.

-Ha láttad volna pizsamában!- üvöltött Guadrado.

A lány összehúzta a szemét és célba vette a jóképű mexikóit.

-Jajj, csajszi, hát hol a körömlakk? Nem azt mondtad, Hogy manikűrözünk is?- mondta viszonylag komolyan, és az arcára vette a szőke nő pofát. A szobában nevetés harsant. A mexikóiak, ebben a percben döntötték el, hogy kedvelik a holland bombázót, aki ugyanúgy szivatja Guadradot, mint ők. A legjobban, mégis ő kedvelte. A féltékenysége, már nem csak a szokásos volt, hanem nagyobb. Meg tudta volna folytani Memo-t. Még, nem tudhatta, hogy nem csak a kapust, kell megfolytania, a lány szívéért. Oda lépett hozzá, és megszólította.

-Szia Tori.

-Szia Guadrado! Csak, hogy tudd nem gondoltam komolyan, csak vicc volt. Igenis jó képű vagy.

-Ó? Ezt vehetem bóknak?

-Nyugodtan- vigyorgott a lány- de attól még, ha adnék egy masnit a hajadba, együtt mennénk a lány mosdóba.

A férfi röhögte magát. A gondolatai, -az elfogyasztott alkohol hatására-, mégis ott kötöttek ki, hogy ezt a tulajdonságát ki is használhatná. Az olyan helyek alkalmasak egy-két dologra.

-Na és milyen volt ma az edzés? Had húzzak ki belőled, néhány infót.-folytatta Viktoria.

-Széthajtottak minket. Jones nem nagyon ismeri, a ”lazítás” szót.

-Jajj, szegényem.- simogatta meg a védő hátát, Tori.

-Hát, igen. Mikor Ideértünk, azonnal kidőltem.

-De utána, a pia újra feldobott, igaz?

-Valahogy úgy.

Ochoa ezt a beszélgetés, a telefonját bújva, végig hallotta, de nem szánt neki különösebb, jelentőséget. Annál inkább, a telefonban merülő akumlátornak. Odabökött, Moreno-nak, hogy fel megy a töltőért. El is indult lassan. A lépcsőt használta, mert nem hozta liftkulcsot. Mikor a folyosóhoz ért, meglátott egy összegörnyedt lányt. Rövid, vörös haját kiegyenesítette, és egy rövid szoknyát viselt. Mikor odaért, látta, hogy az éppen kiborult táskáját pakolja vissza.

-Segíthetek?-kérdezte udvariasan,és már pakolt a lány táskájához.

-Ó, köszönöm. Nem tudom hol jár a fejem. -mondta, majd ámulva vette észre, ki áll előtte. Végigmérte a szemével; egyből leesett neki.- Maga Guillermo Ochoa, a mexikói csoda kapus.-ámuldozott a lány ijedten. Rebegtetni kezdte hosszú pilláit.

-Igen.- mosolygott a büszkeségtől.

-Én is mexikói vagyok. Riporter.

-Nagyon örülök.-Memo-nak eszébe jutottak, a fent bulizó, kanos csapattársai.

-Ha akarja, elvihetem, a többiekhez, csak kérem várja meg amíg felrakom a töltőre a telefonom. Persze csak ha van kedve.

-Persze hogy van. Melyik mexikói lány, ne találkozna válogatottal?- kuncogott bájosan.

Ochoa benyitott a szobába, -Addig nyugodtan üljön le, meg kell keresnem.- mondta és a táskájához ment.

Most jut csak eszembe, eltanultam, a hülye magázást Tori-tól. Ajj, ki kell vernem a fejemből.

Megtalálta a kábelt, és felrakta a telefont. El indult az ajtó felé, amikor meglátta a lányt. A földre dobott apró szoknyát, és az alsóneműben villogó testet. A lány szenvedélyes pillantásokat küldött felé, csalfa mosollyal. Ochoa nyelt egy nagyot és elfordította a fejét. A homlokát az ajtófélfához szegezte.

-Sajnálom, de nem lehet.

-Ugyan, a szabályzat, mit számít?

-Nem a szabályzat miatt. Kérlek öltözz fel!

Ez az. Sikerült leráznom, a hülye megszólítást. Bár, ennek nem pont most kéne örülni. Viktoria, ha tudnád mit ki nem állok miattad.

-Ú, de ciki helyzet.- mondta , a fejét fogva a vörös szépség.

-Nem gáz, van ilyen.-nyugtatta a kapus.

Minden ruhadarab a helyére került. Elindultak felfelé, és a rövid távot elvégezve, már ott is voltak. férfi benyitott, és előre engedte a lányt. A csapat ujjongani kezdett.

-Memo, te vagy az Isten

-Hát, nem csak magadra gondolsz.

-Mi lenne velünk nélküled?

Páran körbe is vettég, az új vendéget, annyira, hogy levegőt is alig kapott. Azonban, a kb. 10 focista sem, ért fel, Ochoa-hoz. A vörös riporter irígykedve bámult Viktoria-ra, akit épp a kapus ölelgetett.

-Amerre jársz, rögtön nőket szedsz fel, Adonisz?-kérdezte Tori vigyorogva.

-Bizony, bizony.-válaszolt elégedetten Memo.

-Akkor, most megtisztelve érzem magam.

A mexikói, oda hajolt az arcához, és meg akarta csókolni, de a lány az ujját a szájára tette.

-A csapat társaid előtt?

-Ha úgy akarom, az egész világ előtt.- nevetett Ochoa, és félrehúzta, az immár nem ellenkező kezet és megcsókolta.

Még pár óráig, beszélgettek, viccelődtek Guadrado, bokájával, vagy nézték, a vörös szépség után viaskodó focistákat, aztán visszamentek a saját szobájukba.

A lefekvést követően, Ochoa szokásos át ölelte a lányt, és így aludtak.

Reggel, Tori még aludt, ezért Memo, nem csapott nagy zajt. Gyorsan összepakolt, majd felment Hector szobájába, hogy megvárja, aztán közösen menjenek reggelizni. Be is nyitott, de -mivel a szoba rettentő apró volt- egyből meglátta a vörös lányt Hector mellett. Bambán bámult egy kicsit, aztán mintha észre sem vette volna, leült egy székre. A kezébe vette a telefonját, azzal foglalkozott.

A dolog, annyira nem is lepte meg. H.H., bár nem volt túl vonzó, mégis akadt lány az ágyában. A szavai és az illata, meggyőzőbb volt a gyengébbik nem számára, mint a kinézet. Igazság szerint, Viktoria-t is egy kicsit elbűvölte, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.

-Ébresztő Hector! Indulunk.- parancsolta a kapus, a telefonját bámulva.

-Mi van?

-Reggeli.

-Jajj, basszus tényleg. Megyek, megyek.- azzal felállt és elment zuhanyozni. A riporter mocorgott, de nem tudta, hogy Ochoa ül vele szemben, aki épp rá sem hederít. Fel ült, és mikor szemügyre vette a vendéget, kihúzta magát. Felöltözött, és már állt is.

-Jó reggelt!

-Jó reggelt!- válaszolt illedelmesen a focista, tekintetét, a mobilra szegezve.

A vörös szépség az ajtóhoz ment. Miután ránézett Ochoa-ra, megfeledkezett róla, miért is Hector ágyában kötött ki.

-Máris mész?

-Elköszönnél a nevemben, Hector-tól?

-Persze.-válaszolta

-Viszlát!- köszönt el. Közben visszalépett a férfihoz, és kikapta a telefont a kezéből. A feneke mögé rejtette, de Ochoa továbbra is a kezébe nézett, mintha lelassult volna. A lány egy erőltetett nyelves puszival, a futballista fejét, a falhoz szorította. Memo nem tudott ellenkezni, mert csak egy pár másodpercig tartott. Utána a lány visszadobta a telefont az ölébe, majd kilépett az ajtón. A mexikói, sokkban ülve, tág szemekkel értetlenkedett.

Nem is értem. Ha Viktoria-nak ott van Özil, nekem miért nem lehet egy másik lány? Túl sokat teszek én azért a lányért.

-Elment már?-szólt ki a fürdőből H.H.

-El.-válaszolta a kapus, ismét a képernyőbe temetkezve, amin Zombie Dash-t játszott.

Mikor Hector is elkészült elindultak lefelé.

-A többiek tudják, hogy tiéd lett a csaj?

-Dehogy. Szerintük, este lelépett. Tudod. Én mindent jól intézek.

-Tudom, tudom.

Mikor leértek az étterembe, a csapat mellé ültek. Enni nem sok idejük maradt, a késés miatt. Tíz perc múlva, már a buszba ültek, indulva a napi edzésre.

Ez ilyen edzések két és fél órásak voltak.

• Fél óra bemelegítés
• Egy óra gyakorlat
• Félóra futás
• Fél óra nyújtás

Ochoa, viszont, a cserekapusokkal, a gyakorlatot testre szabva végezték. Míg a többiek passzolgattak, ők a vetődést gyakorolták. Amikor mindenki mehetett öltözni, szorgalomból néha meccseztek, vagy hasonló. Olyankor jól szórakoztak, de csak felügyelettel, nehogy lesérüljenek.

Ezen az edzésen, viszont vendégeket kaptak. Néhány fotós és újságíró jelent meg. Köztük Tori is, Özil társaságában. A mexikói nem tudta mire vélni, a csapat többi tagjával egyetemben.

-Memo, nem vagy féltékeny?

-Mit akar ez a pali a mi kis, Tori-nktól?

A német, viszont az edzés végére felszívódott, ezért Memo nem is kérdezett róla. A nyújtás után, rögtön a lányhoz ment.

-Hát te, hogy kerülsz ide?

-Csak jöttem a sajtósokkal.-vigyorgott a lány, és boldogan megölelte a kapust.

A buszon egymás mellé ültek, és együtt mentek vissza a szállodába.