XIX. Melléklet

A futás volt, a legkevésbé megterhelő, a sok gyakorlat közül. Ha csak a táv volt megadva, és az időt nem szabták meg, kellemesen el lehetett szórakozni.

Párosával kellet kocogni, az erdei, vagy a futópályán. A fás, hűsítő levegővel teli placc,

nem volt könyörtelen, a körbe-körbe futáshoz képest.

Özil, igyekezett mindig Khedira mellé társulni, pont ahogy a középpályás hozzá. Legjobb barátok voltak, ahogy ez lehetséges, egy válogatottban.

-Belegondoltam, hogy ami nekünk pihenő edzés, az másnak kíméletlen önpusztítás.- mondta lihegve Khedira, miközben a fák között suhantak.

-Igen.

-Mit gondolsz, mi nyerünk?

-Holnap?

-Nem. A világbajnokságon.

-Nem tudom, nekem annyi épp elég volt a vb-re, hogy láthattam Viktoria-t. Ez fel ér egy győzelemmel.

-Hú, ember. Neked komoly problémáid vannak.

-Miért is?- nevetett Özil, közel a kifulladáshoz.

-Nem hiszem el, hogy ennyi idő után is, azután a kis cicus után vágysz. Belebuzultál.

-Lehet.- vigyorgott ismét, de most visszafogta a nevetést.

-Tényleg komolyan gondolod?

-Amikor elváltunk, emlékszel. Ő erősködött, hogy menjek el. Én nem akartam, mégis rábeszélt. Nem maradt ott velem. Azt hitte nem talál munkát. Olyan kis butuska.

-Igen tudom, tudom. Azt viszont, még soha sem mesélted, hogy, hogy búcsúztatok el.

-Vissza adta a gyűrűt, -ami még mindig megvan,- aztán folyton csak sírt. Nem is, inkább csak könnyezett, és mosolygott. Nem tudom, miért hagytam ott.

-Huh. - nyögte Khedira, lihegve.

-Ja. Elég szomorú.

-És, most újra el akarod jegyezni?

-Most el is akarom venni, csak van egy kis baj.

-Mi?

-Guillermo Ochoa.

-Háhh.- röhögött, most Khedira – Ő tényleg problémát jelenthet. A világbajnokság után, rögtön a legnevesebb csapatokhoz kerül. Akár a Barcelona-ba, vagy Real-ba, de az is lehetséges, hogy Liverpool-ba.

-Csak azt remélem, nem az Arsenal-ba.

-Az kellemetlen lenne. Főleg, ha Viktoria is vele menne.

Khedira, már évek óta, teljesen ugyan úgy nézett ki. A haja egyenes, és fekete, a bőre pedig viszonylag barnás maradt. A fekete, vékony hajpánt, még mindig hasonlóan tartotta hátul, a haját.

-Á, nem hiszem, hogy elhagyja Amszterdam-t.

-Az is igaz.

-Ha véletlenül, még is hozzád menne, akkor átszerződnél, egy holland csapathoz, vagy mi?

-Lehet.

-Ne legyél bolond! Akkor az egész karrieredet ki is dobhatnád az ablakon.

-Te nem tudod, milyen az a lány.

-Ugyan olyan, mint a többi.

-Dehogyis. Amikor találkoztunk a sajtótájékoztatón, még mindig a régi mezben aludt, amit küldtem neki.

-Komolyan?

-Igen.

-Hát, akkor tényleg fura. Ki aludna ennyi ideig, abban a béna mezben?

-Hé!- ütötte vállon, a középpályást, aki két méterrel arrébb lépett, majd nevetve tért vissza, eredeti helyére.