2014. július 20., vasárnap

XIX. Melléklet

A futás volt, a legkevésbé megterhelő, a sok gyakorlat közül. Ha csak a táv volt megadva, és az időt nem szabták meg, kellemesen el lehetett szórakozni.
Párosával kellet kocogni, az erdei, vagy a futópályán. A fás, hűsítő levegővel teli placc,
nem volt könyörtelen, a körbe-körbe futáshoz képest.
Özil, igyekezett mindig Khedira mellé társulni, pont ahogy a középpályás hozzá. Legjobb barátok voltak, ahogy ez lehetséges, egy válogatottban.
-Belegondoltam, hogy ami nekünk pihenő edzés, az másnak kíméletlen önpusztítás.- mondta lihegve Khedira, miközben a fák között suhantak.
-Igen.
-Mit gondolsz, mi nyerünk?
-Holnap?
-Nem. A világbajnokságon.
-Nem tudom, nekem annyi épp elég volt a vb-re, hogy láthattam Viktoria-t. Ez fel ér egy győzelemmel.
-Hú, ember. Neked komoly problémáid vannak.
-Miért is?- nevetett Özil, közel a kifulladáshoz.
-Nem hiszem el, hogy ennyi idő után is, azután a kis cicus után vágysz. Belebuzultál.
-Lehet.- vigyorgott ismét, de most visszafogta a nevetést.
-Tényleg komolyan gondolod?
-Amikor elváltunk, emlékszel. Ő erősködött, hogy menjek el. Én nem akartam, mégis rábeszélt. Nem maradt ott velem. Azt hitte nem talál munkát. Olyan kis butuska.
-Igen tudom, tudom. Azt viszont, még soha sem mesélted, hogy, hogy búcsúztatok el.
-Vissza adta a gyűrűt, -ami még mindig megvan,- aztán folyton csak sírt. Nem is, inkább csak könnyezett, és mosolygott. Nem tudom, miért hagytam ott.
-Huh. - nyögte Khedira, lihegve.
-Ja. Elég szomorú.
-És, most újra el akarod jegyezni?
-Most el is akarom venni, csak van egy kis baj.
-Mi?
-Guillermo Ochoa.
-Háhh.- röhögött, most Khedira – Ő tényleg problémát jelenthet. A világbajnokság után, rögtön a legnevesebb csapatokhoz kerül. Akár a Barcelona-ba, vagy Real-ba, de az is lehetséges, hogy Liverpool-ba.
-Csak azt remélem, nem az Arsenal-ba.
-Az kellemetlen lenne. Főleg, ha Viktoria is vele menne.
Khedira, már évek óta, teljesen ugyan úgy nézett ki. A haja egyenes, és fekete, a bőre pedig viszonylag barnás maradt. A fekete, vékony hajpánt, még mindig hasonlóan tartotta hátul, a haját.
-Á, nem hiszem, hogy elhagyja Amszterdam-t.
-Az is igaz.
-Ha véletlenül, még is hozzád menne, akkor átszerződnél, egy holland csapathoz, vagy mi?
-Lehet.
-Ne legyél bolond! Akkor az egész karrieredet ki is dobhatnád az ablakon.
-Te nem tudod, milyen az a lány.
-Ugyan olyan, mint a többi.
-Dehogyis. Amikor találkoztunk a sajtótájékoztatón, még mindig a régi mezben aludt, amit küldtem neki.
-Komolyan?
-Igen.
-Hát, akkor tényleg fura. Ki aludna ennyi ideig, abban a béna mezben?

-Hé!- ütötte vállon, a középpályást, aki két méterrel arrébb lépett, majd nevetve tért vissza, eredeti helyére.
Megjegyzés küldése

#Szédült birkák