2014. július 7., hétfő

Vl. Melléklet

Elővette a könyvet, és olvasni kezdte. Még csupán háromszor lehetett a kezében, már a 224. oldalon járt. Ez volt az egyetlen oltalom, az ágyban. A kórházi terem sivár volt. Az úgy nevezett, ”celeb” osztálya, még az átlagosnál is csendesebb. Még szoba társa, sem volt. Az angol énekesnő, aki a holland turnéján leesett a színpadról, már két napja hazament. Vele pedig, legalább lehetett beszélgetni.
Nem is értem, mi a fenéért nem mehetek haza. Ez csak egy térd. Nem agyműtétre van szükségem, csak megrepedt a csontom
Ekkor, egy új ágyat hoztak be a terembe. Viktoria, boldogan nézte meg, új szobatársát. Egy fiatal lányban reménykedett, erre kapott egy másik focistát, Mesut Özil-t.
Már előre látta, hogy vagy megsajnálják, vagy semmibe veszik. Ezért, inkább olvasta tovább a könyvet.
-Váó! Te csak nem, Viktoria Nathia vagy?-szakította félbe a másik beteg. A lány letette a hasára az írást, és ránézett a németre. Jól tudta, hogy ki, de nagyot csalódott. Az aranylábú focista, ugyanis nagyon jóképű volt. a tévében, nem látszottak ilyen jól a vonalai. Hatalmas barna szemei ékesítették az arcát, amit sötét barna haj fedett.

A csatár, nem kevésbé képedt el, a lány látványától. A szíve egy nagyot dobban, majd feszített. Ilyen szépet, még sosem látott. Nehezen hitte el, hogy a vele szemben fekvő beteg, egy címeres futballista. Még hozzá, Hollandia legjobbja.
Megjegyzés küldése

#Szédült birkák