2014. július 22., kedd

XXI. Melléklet

-Mit iszol?- kérdezte a férfi, a lányra nézve.
-Utáltam a szépségversenyeket.- szólalt meg, hosszú elmélkedés után- A legrosszabb dolog a világon, ha az anyád kisminkel, 3 évesen. Legszívesebben meghaltam volna.
-De, hát mindet megnyerted.
-Ajj, az nem számít. Nem tehetek róla, hogy már piciként is, isteni színésznő voltam.
-És kicsit sem öntelt.
-Na!
-Mindenki engem szeretett a legjobban. A bölcsiben, az oviban, az iskolában, a gimnáziumban, az egyetemen. Utálom, hogy én vagyok a legjobb.
-Azt hittem, élvezed.
-Ezt a részét soha. Azt szeretem, ha a munkámért, és az erőfeszítéseimért becsülnek meg, nem a szépségem, és a született tehetségem miatt. Azokban, nem volt részem. Nem dolgoztam meg értük, csak úgy magamhoz kaptam. Ezért is próbáltam egész életemben, jóra fordítani, és kihasználni. Ezért is óckodom, a szépségversenyektől.
-Ajj. Nicole, Nicole, Nicole.
-Most mi van?
-Semmi, csak szerelmes vagy.
-Én?! Dehogy!
-Csak akkor szoktál magadról beszélni, mikor valami baj van veled.
-Ugyan már.- nevetett fel a lány gúnyosan.
-Most komolyan. Csak annyit kérdeztem, hogy kólát, vagy fantát iszol.
-Hagyjál békén!- pukkogott Nicole.
-Guillermo?
-Fogd be!
-Áááá! Szóval igen.
-Nem is tetszik. Nem az esetem, csak szimplán, még nem volt olyan férfi, aki elutasított.
-Hát,- nevetett hatalmasat- ő, -fuldokolt – örömmel tette meg többször is. Sőt, lehet, begyepesedtél.- lihegett.
-Köszi.- motyogta a lány.


Megjegyzés küldése

#Szédült birkák