Tori - Tizenegyedik fejezet

Tori

-Megint elment.- motyogta magában Tori- Szokás szerint, pedig már százszor mondtam, hogy felébreszthet.- mormolt még magában valamit, majd neki kezdett a palacsinta sütésnek.

Ezt imádom a legjobban. Néha úgy örülnék, ha az érintésemre, minden ilyen finommá változna. Bár akkor, egész életemben kesztyűt hordhatnék.

Tálalás után, az egészet felfalta.

Nyugodtan pakolgatta a cuccait, amikor a telefonja a frászt hozta rá.

-Haló?

-Szia, itt Bart.

-Jajj, szia! Mesélj miújság?

-Semmi, ma is el kéne menned, a drágád edzésére?

-Megint?

-Mi az? Csak nem ráuntál a kis göndörre?

-Nem, csak félek a váratlan vendégektől.

-Özil-re gondolsz?

-Igen. Azt hiszem... Nem is tudom tegnap olyan kedves volt. Lehet hogy újra...

-Újra szereted?

-Nem, csak... Nem tudom. Benne mindig csalódok. Most mégis olyan más.

-Hát, tudod, hogy én nem kedvelem Ochoa-t. Szerintem Özil-hez több dolog köt, mint egy olyan emberhez, akit csak most ismertél meg.

-Nem tudom. Na mindegy is. Indulok.- mondta Tori, és a telefonnal a kezében a lifthez sétált.

-Az egész olyan bonyolult. Tudod, hogy hogyan váltunk el.

-Igen drágám, de akkor is. Vele, már elkötelezted magad. Emlékszel a gyűrűre? Csoda szépen állt a kezeden. Mintha ráöntötték volna. Én még tisztán látom az arcodat. Az örömöt, és boldogságot.

-Akkor azt is, ahogy elönt a bánat.

-Igen. A sors még is új lehetőséget adott nektek.

-Ő mindenképp vissza megy Angliába.

-És, mi lenne, ha te is mennél vele?

-Mire gondolsz?

-Arra, hogy dolgozz ott, vele.

-Régen épp azért nem maradtam, mert Amszterdamban van munkám.

-És miért ne találhatnál Londonban?

-Jelenleg riporter vagyok.

-Nem! Lesérült focista vagy. Te is tudod. Érzem rajtad, hogy már nem irtózol a focitól, hiszen itt vagy. Már képes lennél újra a pálya mellé állni. Na és mit csinálhat egy veterán profi focista? Edz.

-Még túl korai. Nekem az nem menne.

-Dehogynem. Mellesleg, téged bármelyik női focicsapat felvenne edzőnek.

-Elbőgném magam. Most is. Mindig. Fáj a szívem, bárhová nézek itt Brazíliában. Minden kis kölyök itt játszik. A lelkem még nem heverte ki ezt.- sírta el magát Viktoria.

-Rendben Drágám. Nem erőltetem. Szia!

-Szia!

A lány szipogva rakta el a telefont. Már éppen a pálya mellé ért. A fiúk, már nagyban fociztak. Különös módon, meccseztek. Ez ritka alkalom, az edzéseken.

Annyi kérdés kavarog a fejemben. Mindjárt szét robban. Vajon Özil nem csak barátként kedveskedik? Tegnap az a...

Viktoria teljesen elvörösödött, mert a puszira gondolt. A feje vörös színben csillogott. Ochoa, pont akkor vette észre, hogy Tori ül a lelátón. Ez még több okot adott a a lány pirulásához.

A Játék elég egyhangú volt, ezért Viktoria gyorsan elintézte a fotóst, és haza küldte. Ő pedig, leült, és figyelemmel kísérte a játékot. Jones kivételesen nem volt jelen, mert diplomáciai okokra hivatkozva, lelépett. Ezért is meccseztek, mert a segéd edzőket könnyű volt meggyőzni.

A lány Guadrado-t figyelte, ahogy játszik. Nagyon szép cselekkel, jutott át az ellenfél védelmén, de egyszer csak a földre zuhant. Moreno lábába akadt be a térde, és a földre terült. A többiek oda rohantak hozzá, aggódva.

Mi történhetett? Ugye nincs semmi baja.

Tori szíve hangosan megdobbant. Nem tudta mire vélni, ezért félelemnek fogta fel. A sebesült mexikói azonban megnyugtatva a többieket talpra állt. Mindenki megnyugodott. A másik percben már Viktoria mellett ült a lelátón.

-Megint fotózás?

-Igen. Hamar lezavartuk,-mosolygott vidáman- de ugye neked semmi bajod? Vagy fáj a lábad?

-Picit, de biztos csak meghúztam- A jóképű focista előhúzott egy sportkrémet, és kérlelően a lányra pillantott.

-Jó, Jó. -nevetett a lány- Bekenem.

Tori lehúzta a sportoló vádlijáról a sportszárat, majd a krémmel dörzsölni kezdte.

Guadrado-nak ismét beizzottak a vágyai. Nem is csoda, hiszen Viktoria, ma a szokásosnál is csinosabb volt. Már régóta sziporkáztak az érzékei, amikor a közelében volt a holland szépség. Mexikóban nem minden sarka terem tejföl szőke lány. Ez, olyan ínyencség szerű. Guadrado látta, hogy Ochoa komoly pillantásokat vet rá, a kapuból, ezért fel is eszmélt. Hiszen Tori, csak Memo-é. Persze ezt, a lány nem láthatta, mert egyre csak a férfi izmaival volt elfoglalva.

-Jól csinálod.

-Ó? - kacagott Tori- Igen?

-Igen.

-Örülök, úgy is készülök jelentkezni masszírozós embernek.

Guadrado, nagyot röhögött.

-Nem lenne jó, mert mindenki veled akarná masszíroztatni magát.

-Akkor most Memo féltékeny lehet?

-De még mennyire.

-Hát még akkor mennyire féltékeny lenne, ha egy igazi férfi vádliját nyomkodnám.-mondta volna Viktoria, de már nem volt hozzá kedve.

Egészen megkedveltem. Már nem szeretném szívatni.

Az edzés hamar véget is ért. Ochoa, adott egy nagy tockost Guadrado-nak, de nem komolyan. Megölelte Viktoria-t, és együtt indultak haza sétálni.