2014. július 2., szerda

Tori - Első fejezet

Tori

A megalázóan szörnyű riportkészítési kísérlet után, még egy ilyen hülye partit is el kell viselnem. Be kell vallani az ilyen helyeken a többi riporter nem ismer hírnevet, csak az alany számít. Borzasztóan unalmas. Ha csak belegondolok, hogy úgy csapódtam a földre, mint egy gumilabda... Elszomorító. Ez a munka, ez az egész, nem akarok itt lenni Brazíliában, de muszáj, különben az eddigi karrieremet a kukába is dobhatom.
A lány a kezébe vett egy nagy pohár pezsgőt és jól meghúzta, majd a pohár tartalmát majdnem kiköpte, mert a sikertelen riport alany jött oda hozzá.
A sportoló szeme, haja és bőre barna volt, viszont a haja hosszú és göndör volt. Az izmai hatalmasak voltak. Kiduzzadtak minden ruha alól, nem is csoda hiszen válogatott. A mosolya viszont a lány csontjaiig hatolt.
-Guillermo Ochoa. Most talán méltat egy szóra?-kérdezte gúnyosan és szemügyre vette az öltönyét, ami teljesen passzolt rá.
-Igen, igen -vörösödött a férfi – én viszont nem tudom a te neved.
-A riporter neve mindig feledésbe merül, hát miért áruljam el az enyém?
-Igaz,- mondta vigyorogva – akkor elnevezlek Tori-nak.
A lány nagyon hangosan felnevetett, A Tori pont benne van a nevemben gondolta magában.
Nagyon sármos amikor nem egy meccs végéről sétál ki zombiként.
-És mit csinálsz, ha éppen nem engem akarsz kikérdezni?
-Olvasok, vagyis olvasnék, de nincs túl sok időm, se könyvem.
-Meg kérdezhetem miért magázol?-folytatta.
-A felvételeken mindenkit magázok.
-Ááá, értem.- jegyezte meg Ochoa, majd nagyot kortyolt az italából. Látszott rajta, hogy neki is elege van ebből a helyből.
Maga a terem hatalmas volt és modern. Tele volt japán virágokkal, azokon kívül viszont, minden fekete fehér színben díszelgett. A sajtósok és a sportemberek „ismerkedős” és nem mellesleg, kötelező partijának hívták. A rendezvényen mindenkinek részt kellett vennie, öltönyben, estélyiben. Na meg a kihagyhatatlan pezsgőt is inni kellett. Az íze tűrhető volt, viszont alkoholtartalma majdnem egyenlő a nullával. Pedig az felejtethette volna csak ezt a borzalmas estét. A zene halkan szólt, ezért táncra ne volt alkalmas.
-Itt az ideje kimondani. Ez a buli rettenetes.- mondta a focista megvetően.
-Végre, valaki elismeri. Szörnyű! Nézd csak meg! Egyedül az idős nők és a 60 körüli kiöregedettek szórakoznak, mindenki más el van nyomódva.-válaszolta Tori és oldalra húzta a száját.
Ochoa maga sem tudta miért,de felnevetett hangosan. Ezzel a közelben álló emberek figyelmét magára vonva a lányt is meg mosolyogtatta.
-Miért nem vagy a csapattársaiddal?-kérdezte a lány érdeklődve.
-Mert ők szokás szerint a szövetségi kapitányunkkal bájcsevegnek, én meguntam és tovább álltam.- válaszolta a férfi és megitta a pohara tartalmát, majd szemöldök összehúzással jelezte, hogy borzasztó – Nem lépünk le?
A lány tágra nyílt szemekkel fogadta a kérdést.
Állj! Most elhívott engem valahová? Menjek vele? Mit akarna tőlem egy ilyen pasi, aki híres és bárkit megkaphat. Én csak egy firkász vagyok.
-Mi?- nyögte ki végül a választ.
-Te vagy az egyetlen akivel érdemes elszökni erről a hülyeségről.- mondta a lányra pillantva aki még mindig sokkban volt, ezért ismét el kellet nevetnie magát – Most komolyan! Inkább velem rúgsz be, minthogy... -elhallgatott és az unalmas tömegre mutatott – ezekkel beszélgess.
Tori fontolóra vette az ajánlatot. Igazság szerint senkit nem ismert az egyik pincéren kívül, aki felhozta a szobájába egyszer a reggelit. Őt persze mindenki ismerte, de hozzá szólni nem mertek.
Nagyképű, beképzelt focista. Kibírtam már rosszabbat is. Egyébként is sok elfelejteni valóm van mostanában, jól esne egy kis szórakozás.
-Rendben! Csináljuk, de hogy nem veszik észre, hogy eltűntünk?
-Mi sem egyszerűbb.-súgta Tori fülébe és a karját nyújtotta felé, amit a lány át is karolt.
Megindultak az ajtó felé ketten, magabiztosan, gyorsan. A kapitány észre vette és az egyik asszisztensét küldte utánuk, azonban értelmetlenül, mert teljesen lemaradt. A pár kilépett az ajtón és az első taxiba beültek. Nem mentek csak pár száz métert máris kiszálltak egy elhagyott csendes kocsmánál. Elég elhagyatott és csendes volt. Az elszököttek be ültek a bárpultba és egy vagon piát rendeltek.
Te nem brazil vagy, hanem spanyol.
-Igazából holland vagyok, de beszélek latinul, olaszul, portugálul és spanyolul.
-Azta!- csodálkozott Ochoa- Ez nem semmi. Na és mit dolgozol? Már mint...
-Hát, -nevetett fel a lány- kommentátor vagyok, sport kommentátor. Persze néha interjúkat és készítek, de ahogy látszott nem megy túl jól.- mondta, majd fejét oldalra bólintott és nagyokat kortyolt az italából. A férfi minden mosolyán és mondatán csüngött és nagyokat ivott ő is.
-Figyelj, én szívesen készítek veled interjút, ha már nem leszek részeg...
Mindketten becsípve nevettek mindenen. A hülye mondatok után meg főleg. A hihetetlen mennyiségű pia hamarosan teljesen kiütötte őket. Alig álltak a lábukon így az egész még viccesebbnek tűnt.
-Van pasid?- kérdezte az asztalnak dőlve a sportoló.
-Csak így ajtóstól a házba?- kuncogott a lány- Nem tudom... de neked?
.Hát pasim éppenséggel nincs, pedig már nagyon nézem azt a fickót a pultnál.- válaszolt cinikusan Ochoa, majd az egyik jóképű rózsaszín inges pacákra mutatott. Tori annyira kacagott, hogy az apró teste majdnem a földre zuhant.- Amúgy meg, nem hozhattunk magunkkal barátnőt ide. A hülye kapitányunk szerint az ilyen dolgok elterelik a figyelmünket a fociról.. folytatta majd megvetően gondolt Mr. Jones-ra.
-Szívás.-jegyezte meg a lány vigyorogva., majd felállt – Nem is értem miért vagyok itt.-folytatta komiszan.

-Na gyere csak vissza!- mormolta a férfi és a kezénél megragadva visszahúzta Tori-t. Maguk elé mutatott, ahol újabb adag pia volt. Ezek után még sokat ittak és az agyuk teljesen bezsongott.

...
Megjegyzés küldése

#Szédült birkák